Csendesen lengedezik a szél, cinegék szállnak egyik ágról a másikra – rendezett park, magasba nyúló fák ölelik körbe az épületet. Aki elmegy előtte, a tábláról tudja csak meg – azok a betegek, akik itt fekszenek, talán utolsó napjaikban, heteikben érezhetik az ablakon beszűrődő napfény simogatását.

A Szent György Kórház Hospice-Palliatív Osztályát szinte csak azok ismerik, akiknek hozzátartozójáról gondoskodtak munkatársaink. Azért, hogy ne pusztán a gondozott park és a modern környezet tűnjön fel az erre járóknak, Dr. Szabó Gabriellához, az osztály vezetőjéhez fordultam segítségért. És remélhetőleg egy-egy családnak – az élethelyzetükből adódóan – hasznos információval szolgálhatunk a világnap kapcsán.

„A fehérvári kórházban 17 ágyas hospice-palliatív osztályra végstádiumú daganatos betegek kerülnek. Az életvégi ellátás során akkor vesszük fel a betegeket, ha kórházi szakellátásra van szükségük, például táplálhatatlanná válnak, a fájdalomcsillapításban kell segítséget nyújtanunk, vagy annyira gyengék már, hogy otthon nem láthatók el.

– Mi az elhelyezés menete, feltétele?

„Alapvetően a kórház többi osztályáról vesszük át a betegeket, azokat, akiket kivizsgáltak és már nem kapnak aktív onkológiai kezelést. A Sürgősségi ambulanciáról is kerülnek hozzánk páciensek – ha felmerül a kórházi ellátási igény. A szükséges aktív beavatkozást (pl. transzfúziót, mellkascsapolást) a sürgősségin végzik el a szakemberek, utána irányítják osztályunkra a betegeket.”

– Mit jelent pontosan a hospice-palliatív ellátás?

„Ez egy viszonylag új ellátási forma Magyarországon. A betegek életvégi ellátását jelenti, méghozzá úgy, hogy – amennyire betegségük „engedi” – az életminőségük a lehető legjobb legyen. Tehát itt már nem az élethosszról szól a történet, hanem az életminőségről, arra törekszünk, hogy minél több pozitív, és minél kevesebb negatív impulzus érje még a beteget élete hátralévő részében. Azon dolgozunk, hogy enyhíthessük szenvedésüket, kezeljük a tüneteket, egyszóval támogató kezelést próbálunk nyújtani számukra. Nemcsak az itt ápoltaknak, hanem hozzátartozóiknak is igyekszünk támogatást nyújtani. A betegek legtöbbször úgy érkeznek hozzánk, hogy tudják a diagnózisukat. Sokan azzal is tisztában vannak, hogy az útjuk vége felé közelednek. Mindig beszélgetünk erről velük, állapotuknak, tudásuknak megfelelően; felmérjük, mennyire mélyen szeretnének tájékozódni betegségükkel kapcsolatban – hiszen nem mindenki nyitott erre. A hozzátartozókkal általában szoros a kapcsolatunk, s ha igény mutatkozik rá, bevonjuk őket a betegellátás egy részébe – nekik is fontos tudniuk, mire számíthatnak. Ápolóink is nagy figyelmet fordítanak arra, hogy hogyan kommunikálnak a betegekkel és azok családtagjaival. De fontos tudni, hogy ők pusztán általános felvilágosítást adhatnak részükre.”

– Bármennyire is régóta van valaki a szakmában és dolgozik egy ilyen osztályon, nem lehet könnyű nap, mint nap látni ezeket a sorsokat.

„Valóban, nem lehet elmenni „megérintettség” nélkül a betegek sorsa, szenvedése mellett. Rendkívül fontos az empátia, és az, hogy úgy éljünk ebben a szituációban, hogy közben mi magunk ne sérüljünk. Mindegyikünket érnek olyan impulzusok, amiket fel kell dolgozni. És igen, néha nekünk is meg kell állnunk, nagy levegőt venni, és el kell menni szabadságra, hogy feltöltekezzünk. Szerencsére nagyon jó szakembergárdával dolgozom, igazi csapatként működünk együtt. És külön öröm, hogy sok fiatal munkatársam van, akik friss erejükkel minket is tovább tudnak lendíteni.”

– Ebben szakember segítségét is igénybe tudják venni?

„Kórházunkban elérhetőek a Székesfehérvári Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálat lelkigondozó munkatársai. Ők nem csak betegeinkkel, hanem az osztályon dolgozókkal is szoktak beszélgetni. Igyekszünk olyan légkört teremteni, amelyben a beteg – az állapotától függően és a lehetőségekhez képest – biztonságban érzi magát, és tudjuk őket támogatni. A hozzátartozók részéről is merült már fel igény arra, hogy szakember segítsen feldolgoznia az adott élethelyzetet. De arra is volt példa, hogy szerették volna felvenni a kapcsolatot másokkal, akik hasonló szituációval kell, hogy megküzdjenek.”

–Hívogató és megnyugtató az épület körüli park – van lehetőségük a pácienseknek kicsit kimozdulni?

„Szerencsés helyzetben van a fehérvári Hospice osztály, nagyon szép környezetben található. Ráadásul a földszinten helyezkedik el a részleg, így azok a betegek, akik még tudnak sétálni, vagy egészségügyi állapotuk engedi és tolószékben mozgathatók, ki tudnak menni a parkba hozzátartozóikkal. Friss levegőt szívhatnak, egyszerűen csak kiülnek és élvezik, ahogy a nap süti arcukat. Ha valakinek az állapota megengedi, hazabocsátjuk – érthető, hogy inkább a megszokott környezetükben, saját kertjükben, szeretteik vagy éppen kisállataik körében töltenék hátralévő idejüket. Az infrastrukturális lehetőségeink jók, viszonylag új, praktikus ágyak vannak a kórtermekben, amelyekhez tartozik saját vizesblokk. Ez a betegek számára fontos, hiszen ha önállóan el tudnak jutni a mosdóba, az javít az önérzetükön. Optimális esetben minden kórterem egy, illetve kétágyas lenne, szeretnénk, ha ezt elérnénk a jövőben. Ez lehetőséget nyújtana, hogy a beteggel a hozzátartozóik is együtt lehessenek, ha foghatnák egymás kezét az utolsó pillanatig. Szeretnénk őket segíteni abban, hogy méltósággal, békében tudjanak elbúcsúzni.”

Sok kedves üzenetet kapnak az osztály dolgozói a hozzátartozóktól - kincsként őrzik a sokszor saját kézzel készített lapokat.