CSONTRITKULÁS
A csontritkulás hazánkban minden tizedik embert érint. A páciensek sokszor hosszú ideig nem tapasztalnak tüneteket, ezért nem is tudnak a betegségükről, pedig az idejében felfedezett csont vesztési folyamatok megfelelő kezeléssel gyógyíthatóak.
Az Egészségügyi Világszervezet indítványára 1999. óta október 20-a a Csontritkulás Világnapja. Ezzel kívánják felhívni a figyelmet a „néma kór” névvel is illetett, világszerte népegészségügyi problémává vált anyagcsere betegségre.
Mikor beszélhetünk csontritkulásról?
A csontritkulás (osteoporosis) egy anyagcsere betegség, amelyben a csontokat építő és bontó szakasz közötti összhang felbomlik és ennek következtében a csontképződés lelassul, fokozódik a csontok leépülése, ezért a csontozat mennyisége csökken, összetétele pedig romlik.
Sokszor a betegek az első csonttörés után szereznek tudomást a problémájukról, de a szakemberek számára a háti görbület fokozódása, vagy a testmagasság csökkenése már árulkodó jel lehet. A pontos diagnózis felállításához alkalmas módszer a csontsűrűség vizsgálata, vagyis az oszteodenzitometria. Ennek segítségével az orvosok pontos, számszerűsített adatokat kapnak a csontok állapotáról.
Hogyan zajlik a csontsűrűségvizsgálat?
Az oszteodenzitometria röntgensugárzás segítségével kivitelezett fájdalommentes mérés, amely kb. 15 percet vesz igénybe. A vizsgálat olyan esetben nem végezhető el, amikor röntgensugárzással kapcsolatban bármilyen ellenjavallat fennáll (például a várandósság). Az eljárás régebben csak alkaron végzett vizsgálat volt, ezt felváltotta a pontosabb adatokat szolgáló 3 régióban történő mérés (a csípőtájék, az ágyéki gerinc és az alkar műszeres vizsgálata). A legtöbb felderítetlen törés a csigolyák területén fordul elő. A kialakult törés legtöbbször fájdalmat okoz, a későbbiekben fokozott háti görbületet (kifózist) eredményezhet. A következményes rossz tartás során megváltozik a törzs egyensúlyi helyzete és állandósuló háti fájdalom jelentkezhet.
Hogyan változik csontjaink összetétele az élet során?
A csonttömeg gyerekkorban folyamatosan növekszik, majd fiatal felnőttkorban beáll egy egyensúlyi állapot. 50 éves kor környékén, illetve hölgyeknél a menopauza után elindulhat a csontvesztés folyamata. A csontsűrűség mérés ezért ebben a korban ajánlott, de bizonyos autoimmun és hormonális betegségek, pajzsmirigy túlműködés és felszívódási zavarokkal járó bélbetegségek esetén, D-vitamin hiányos állapotokban korábban is érdemes elvégezni a vizsgálatot. Hogy kinél alakul ki a csontritkulás, azt a csonttömeg, a genetikai háttér és az életmód határozza meg.
Mit tehetünk a megelőzés érdekében?
Mozgás: Rendszeres, csontokra ható mozgásformák, mint a séta, futás, ugrálás, súlyzós edzés, segítenek erősíteni a csontokat.
Táplálkozás: Fontos a megfelelő kalcium-, D-vitamin- és fehérjebevitel, tejtermékek, halak, zöldségek és olajos magvak fogyasztásával.
Életmód: Kerülje a túlzott alkoholfogyasztást és a dohányzást.
Gyógyszeres kezelés: Szükség esetén az orvos gyógyszereket írhat fel a csontképződés egyensúlyának helyreállítására, a csontlebontás csökkentésére vagy a fájdalom csillapítására.
Felnőtt szervezetnek az ajánlott napi kalcium mennyiség 1000-1500 mg, melyet nem célszerű túllépni, ezért csak akkor alkalmazzunk kalcium tartalmú étrend kiegészítőket, ha az étkezések során nem viszünk be elegendő mennyiséget.
Ne várjunk a törésig – előzzük meg a bajt!
A csontritkulás korai felismerése és célzott kezelése nem csupán az életminőség megőrzését szolgálja, hanem súlyos szövődmények – például csonttörések, mozgáskorlátozottság, krónikus fájdalom – megelőzésének kulcsa is lehet. A rendszeres szűrővizsgálatok, az életmódbeli prevenciós lépések és a szakmai irányelveken alapuló terápia együttesen képesek hatékonyan lassítani a betegség előrehaladását.
2025.10.22. 09:15